The Tomorrow Children

„Legalábbis a videojáték kezdetén ezt mondja nekünk – vélhetően oroszul – a nagy semmi közepén álló képernyő másik feléről egy kicsit sem kedves figura. A feladatunk nagyon egyszerű: dolgozni. Nyersanyagokat és matrjoska babákat gyűjteni, fejlesztéseket eszközölni a városon, áramot generálni, és megvédeni a városunkat a fehér ürességet járó bizarr szörnyek, az Izvargok támadásaitól.

Kifejezetten tetszett és érdekesnek találtam, hogy az egész játéknak elég depresszív, szovjet és végzetszerű hangulata van – ezt valamiért furcsamód nosztalgikusnak is találtam. A városok között – jó moszkvai mintára – a metró segítségével utazhatunk, és aztán minden városból buszra szállhatunk, hogy eljussunk a Void közepén álló szigetekhez, ahol aztán dolgoznunk kell. Busz nélkül meg sem érdemes próbálnunk túl messzire merészkedni, mert egy idő után a hatalmas fehérség futóhomokká válik, és elnyel bennünket.

A szovjet hatást az is elősegíti, hogy a városszerte elhelyezett monitorokon folyamatosan játsszák a propagandát, sőt, még a »dolgozói buszokon« is orosz rajzfilmek mennek.”